Ha megkérdezel száz embert, mi a leghőbb vágya, kilencvenkilenc rávágja: „Egy nyugodt, problémamentes élet.” Azt hisszük, a boldogság egyenlő azzal az állapottal, amikor minden simán megy, nincsenek akadályok, és nem kell semmin sem törni a fejünket.

Fogyasztóként, a kényelmes kanapén ülve ez remekül hangzik. A koponyádban lévő hardver szempontjából viszont a problémamentes élet a leggyorsabb út a szellemi leépüléshez.

Ideje tisztázni valamit a problémamegoldó képességről: a probléma nem az életed megkeserítője.

A probléma az agyad konditerme.

A kognitív biológiában van egy kegyetlen szabály.

Az agyunk borzasztóan lusta és spórolós szerv. Ha nem kényszeríted rá, hogy új, ismeretlen és bonyolult helyzetekkel küzdjön meg, akkor egész egyszerűen lekapcsolja az áramot azokról a területekről, amik a kreatív gondolkodásért és a komplex elemzésért felelnek.

Amikor jön egy váratlan akadály – egy munkahelyi krízis, egy elromlott háztartási gép, vagy egy logisztikai rémálom a családban –, az átlagember azonnal a VAGY-VAGY csapdába esik: „Vagy simán mennek a dolgok és boldog vagyok, vagy jön egy probléma, és akkor szenvedek, panaszkodom, és stresszelek.”

Tudod, mi történik, amikor panaszkodsz?

A stresszhormonok (kortizol) elárasztják az agyadat, amik szó szerint pusztítják a memóriaközpont sejtjeit. A panaszkodás kognitív önpusztítás. (Hellóbelló magyarok, a panaszkodás nagymesterei! Ugye-ugye?)

Ezzel szemben a Briliáns Elmék bekapcsolják az IS-IS elvet.

Lehetsz te olyan ember, aki értékeli a nyugalmat, miközben úgy tekintesz minden felmerülő problémára, mint egy ingyenes, kőkemény szellemi edzésre.

Amikor a panaszkodás helyett átkapcsolsz megoldó üzemmódba, valami varázslatos dolog történik a hardvereddel.

Beindul a szellemi súrlódás. Az agyad kénytelen új idegpályákat (szinapszisokat) építeni, hogy áthidalja a szakadékot a jelenlegi helyzet és a megoldás között. Ahogy kattog az agyad, ahogy keresed az alternatívákat, úgy vastagszik a neurális hálózatod. És amikor megvan a megoldás?

Az agyad egy hatalmas dopaminfröccsel jutalmaz meg, ami rögzíti ezt az új, fejlettebb kognitív útvonalat.

Egy kis gyakorlat: ha a napokban bármilyen problémával találkozol, ne kiálts azonnal segítségért, ne keress rá azonnal a neten, ne szólj a minden problémát megoldó rokonnak, és ne is panaszkodj! 15 percre maradj kettesben a problémával, és add ki az agyadnak az utasítást: ezt meg kell oldani.

Lehet, hogy a megoldás az lesz, hogy segítséget hívsz, rákeresel a neten, szólsz a minden problémát megoldó rokonnak, de lehet, hogy NEM! Lehet, hogy új utakra lelsz. Lehet, hogy megvilágosodás élményed lesz. Lehet, hogy növekedni fog az önbizalmad, mert egyedül meg fogod oldani.

Adj magadnak esélyt minden probléma érzékelésénél, hogy utána még okosabb lehess!

A problémamegoldó képesség nem egy veled született adottság. Az egy izom. Ha túl sokáig élsz kényelemben, elsorvad. Ha viszont folyamatosan terheled, 100 évesen is úgy fog vágni az eszed, mint a borotva.

Mától ne imádkozz problémamentes életért!

Kívánj inkább olyan briliáns, rugalmas elmét, ami mosolyogva, kognitív edzésként alkalmazza az elé kerülő akadályokat!