Nyiss meg egy tetszőleges önéletrajzot vagy egy modern álláshirdetést, és garantáltan megtalálod benne a mai kor egyik legkárosabb, legpusztítóbb elvárását, amit valamiért mégis büszkeségként hordunk a mellényünkön: „Kiváló multitasking képesség.”

Azt hisszük, hogy egyszerre e-mailt írni, a telefonon egyeztetni, és közben a kollégák mondókájára is figyelni, plusz a háttérben a híreket is hallgatni a hatékonyság csúcsa. Úgy érezzük, mi vagyunk a modern kor zsonglőrei, akik uralják a káoszt.

Hadd legyek kíméletlenül őszinte: a multitasking egy biológiai hazugság. Egy csapda.

A neurobiológusok már évtizedekkel ezelőtt bebizonyították, hogy az emberi agy – a kognitív, gondolkodást igénylő folyamatoknál – fizikailag képtelen az egyidejű többfeladatos munkavégzésre. Amit te multitaskingnak hívsz, az valójában mikromásodperces feladatváltások kimerítő, végtelenített sorozata.

Nincs multitasking. Csak mikromásodperces feladatváltások.

A női agy rugalmasabb ebben, ezért egész életünkben megszokjuk, hogy számunkra ez az alap. Pedig nem egész életünkben alap ez a nők számára sem.

Anyaként ez a mikrováltásos képességünk rendkívül fontos, hogy életben maradjanak az utódaink. De nem véletlenül esnek át a nők változó koron: utána ez az „ezer felé figyelek egyidejűleg”, vagyis „másodpercenként megszakítom a gondolkodási folyamatomat és átváltok egy másik szálra”, ez elmúlik: a hormonrendszer nem támogatja többé ezt a dolgot, mert ez olyan, mintha két végén égetnénk a gyertyát.

Amikor a figyelmedet másodpercenként rángatod át az egyik feladatról a másikra, az agyad minden egyes váltásnál hatványozottan több energiát éget el. Képzeld el úgy, mintha egy autóval folyamatosan gázt adnál, majd padlóféket nyomnál, aztán megint gázt, megint féket. Mit tesz ez a motorral? Pillanatok alatt túlterhelődik, túlmelegszik és tönkremegy.

Pontosan ezt csinálod a „hardverrel” a fejedben.

A folyamatos feladatváltás stresszhormonokat (kortizolt) termel, lemeríti a glükózkészleteidet, és elvezet oda, amit jól ismerünk: az agyi ködhöz. A nap végére úgy érzed, ezer dolgot csináltál, de valójában semmiben sem mélyedtél el, és szellemileg egy kifacsart citrom lettél.

Ez lelkileg sem egy előremutató állapot: folyamatos frusztrációt okoz, aztán itt a nagy feladatváltogatásban fogalmad sincs, mitől vagy boldogtalan..

A Briliáns Elme e-book 7. pontjában pont ezért beszéltünk a fókuszálás kőkemény gyakorlásáról. A fókusz egy izom. A multitasking pedig pontosan az a mozgásforma, ami ezt az izmot szisztematikusan elsorvasztja. A multitasking nem más, mint rángatózás.

Aki mindenre figyel, az valójában semmire sem figyel. Ebből a felszínes, rángatózó állapotból pedig egyenes út vezet a kognitív hanyatláshoz, mert az agyad elfelejti, hogyan kell elmélyülni.

Alkalmazzuk ide is az IS-IS elvet!

Lehetsz te a világ legelfoglaltabb embere, akinek napi száz fontos teendője és gigantikus „Alkoss!” listája van, miközben minden egyes másodpercben kizárólag csak egyetlen dolgot csinálsz.

Aki 100 évesen is briliáns akar lenni, az nem zsonglőrködik a figyelmével, hanem úgy bánik vele, mint a legdrágább kincsével.

Zárd be a felesleges böngészőfüleket! Némítsd le a telefont, amíg írsz! Ha beszélgetsz valakivel, ne nézd a kijelzőt! (Tedd el a mobilt.)

Ha főzöl, ne hallgass podcasteket! (Zenét szabad.)

Ha vezetsz, ne csetelj!

Ha dolgozol, ne szórakozz!

Ha szórakozol, ne dolgozz!

Először csak egy dologban redukáld a figyelemszálakat, aztán jöhet a következő, majd még egy, majd sok.

Vedd ki a multitaskingot a büszkeségeid listájáról, és kezdd el újra megtanítani az agyadat az egyetlen, igazán zseniális képességre: a mély, megszakítás nélküli fókuszra.