A napokban veszítettük el Gloria Steinemet. Bár a világ elsősorban ikonikus aktivistaként és újságíróként emlékszik rá, a Briliáns Elme szempontjából ő valami sokkal fontosabbat testesített meg: ő volt az élő bizonyítéka annak, hogyan tart fiatalon és éles elméjűn az, ha kíméletlenül elutasítod a társadalom által rád kényszerített VAGY-VAGY gondolkodást.

Amikor Steinem a hatvanas években elindult a pályáján, a világ egy nagyon merev, egybites menüt kínált a nőknek. Vagy „tisztességes” nő vagy, aki otthon marad, és csendben belesimul a háttérbe, vagy karrierista vagy, akit a társadalom azonnal megbélyegez.

Vagy okos vagy, vagy szép. Vagy komoly újságíró vagy, vagy nőies nő.

Egy átlagos elme ezen a ponton kompromisszumot köt. Kiválasztja a két rossz opció közül a kevésbé fájdalmasat, és megpróbálja meggyőzni magát, hogy ez a maximum, amit kihozhat az életből. A kompromisszum ugyanis a legkényelmesebb út. Nem kell hozzá szellemi súrlódás, nem kell hozzá kreativitás. Csak lehajtod a fejed, elfogadod a kereteket, a „hardvered” pedig beáll takaréklángra.

Steinem azonban bekapcsolta az IS-IS elvet.

Rájött, hogy a kompromisszum nem a bölcsek fegyvere, hanem a szellemi lustaság tünete. Amikor 1963-ban beépült a Playboy Klubba nyuszilánynak, pontosan ezt a merev rendszert törte fel. Lehetett vonzó nő, aki felveszi a megalázó jelmezt, miközben kőkemény tényfeltáró újságíróként dokumentálta és leplezte le az ottani kizsákmányolást. Nem választott az elé tolt szerepek közül. Megalkotta a sajátját.

A kognitív biológia szempontjából pontosan ez a rugalmatlanság-elutasítás az, ami edzésben tartja az agyat. Amikor nem fogadod el a tálcán kínált, kényelmes opciókat, az agyad kényszerpályára kerül: új neurális hálózatokat kell kiépítenie, hogy megoldást találjon egy látszólag megoldhatatlan helyzetre. És ettől tádám, okosabb leszel!

A lázadás, a status quo megkérdőjelezése nem puszta dac. Ez a legkeményebb, legintenzívebb szellemi edzés.

Steinem 90 év felett is pengeéles agyú, aktív és briliáns elméjű maradt. Miért? Mert soha nem engedte meg magának azt az agyzsibbasztó kényelmet, hogy elfogadja mások szabályait. Nem a kor öregítette volna meg, hanem az, ha feladja az árnyalt gondolkodást, és beáll a sorba.

Nézz körül a saját életedben. Hányszor mondod magadnak naponta, hogy „ez van, kompromisszumot kell kötni”? Hány olyan frusztráló VAGY-VAGY helyzetbe kényszeríted bele magad, amit valójában egy kis agymunkával, redukálással és egy határozott IS-IS felkiáltással azonnal át tudnál keretezni?

A kompromisszum sokszor csak a kényelem álarca mögé bújó szellemi hanyatlás.

Ne fogadd el a kész válaszokat!

Legyél te is kényelmetlenséget okozó a világ számára: kérdezz vissza, és alkosd meg azt az utat, ami nem létezett addig, amíg te ki nem találtad.

A 100 éves önmagad hálás lesz ezért a lázadásért.