Nézz körül a 21. században: a világ legokosabb mérnökei és dizájnerei dollármilliárdokat égetnek el minden évben egyetlen célért. Azért, hogy az életed „súrlódásmentes” legyen.

Gombnyomásra jön a meleg étel.

Az okosotthon magától felkapcsolja a villanyt.

A GPS megmondja, merre kanyarodj, hogy ne kelljen gondolkodnod.

A Google automatikusan befejezi helyetted a mondatokat, a mesterséges intelligencia pedig megírja a leveleidet.

A modern társadalom a kényelmet tette meg a létezés legfőbb céljává.

Fogyasztóként ez egy utópia. A koponyádban lévő hardver szempontjából viszont egy kíméletlen, csendes katasztrófa.

A kognitív biológia és a neuroplaszticitás – az agy formálhatósága – alaptörvénye úgy hangzik: Use it or lose it. Használd, vagy elveszíted.

Az agyunk ugyanis egy zseniális, de végtelenül spórolós gépezet. Ha egy képességre, egy idegpályára a túléléshez (vagy a mindennapi feladatokhoz) már nincs szükség, az agy lekapcsolja az áramot arról a területről, és lebontja a neurális hálózatot. Minek tartson fenn drága erőforrásokat olyasmire, amit a telefonod úgyis megcsinál helyetted?

Amikor mindent súrlódásmentessé teszel, tulajdonképpen kilopod a súlyokat a saját szellemi edzőtermedből. Üres rudakat emelgetsz, és csodálkozol, hogy sorvad az izomzat.

A briliáns elme titka pontosan az ellenkezője annak, amit a tech-cégek el akarnak adni neked. A fejlődéshez szellemi súrlódás kell.

Emlékszel arra az érzésre, amikor valami teljesen újat próbáltál megtanulni?

Mondjuk egy új nyelvet, egy hangszer megszólaltatását, vagy egy bonyolult szoftver kezelését. Pokolian idegesítő, igaz? Ügyetlennek, lassúnak, sőt, néha egyenesen ostobának érzed magad. Frusztrált, hogy nem ment azonnal.

A legtöbb felnőtt ezen a ponton feladja, és visszamenekül a jól bejáratott robotpilóta-rutinjaihoz.

Pedig az a frusztráló, idegesítő, „bénázós” érzés nem más, mint a neuroplaszticitás fizikai megnyilvánulása.

Ha neadjisten egy ilyen bénázás során még ideges is leszel, vagy elbőgöd magad (mint én szoktam, hogy „Jaj nemááááááár!” :)), akkor az olyan hatás az agyadban, mintha a földszintről felugranál a 10. emeletre. Hatalmas ugrás! Egymozdulatos, tíz szintes szintlépés.

Amikor az agyad új idegi kapcsolatokat próbál kiépíteni önmagában, a semmiből, akkor azt érzed, hogy az küzdelmes. Mert az is. Az idegi kapcsolatok percek alatt meg tudnak szűnni, észrevétlenül. De a kiépítésükhöz energia, és kitartás is kell. Ezért is van az, hogy ha nem figyelün oda erre a mechanizmusra, akkor spontán leépülnek a képességeink. Ha nem érzed ezt a szellemi súrlódást, akkor nem fejlődsz. És ha nem fejlődsz, akkor… nos, leépülsz. Minden tekintetben.

A VAGY-VAGY gondolkodó ezen a ponton megint végletekbe esik: „Akkor most dobjam ki a GPS-t, és számoljam fejben a gyökvonást, mint a középkorban?”

Dehogy. Hozzuk be az IS-IS elvet! Lehetsz te a modern technológia hálás és okos felhasználója, miközben tudatosan, mérnöki pontossággal csempészed vissza a szellemi súrlódást a mindennapjaidba.

Mondok egy nagyon egyszerű dolgot: kb. 10 évig volt az a munkám része, hogy adatokat kellett összehasonlítanom táblázat és tervrajz között. 12 jegyű karaktereket kellett egymással összevetnem, egymás után több százat. Ez papíron történt, tehát nem digitálisan.

Ez annyira jól ment nekem, hogy háromszor gyorsabban végeztem el ezt a műveletet, mint a kollégáim. Nekik 60 percbe telt, nekem meg 20 percbe.

Aztán eltelt sok-sok év, nem volt már szükség erre a „ránézek és egy pillanat alatt meglátom az adatok sodrásában azt, amit keresek” képességre, és a digitális világnak köszönhetően a dokumentumokban is a Control+F parancsot használtam keresésre.

De mostanában már visszaszoktam arra, hogy a szememmel keressek.

Amikor ez eszembe jutott, hogy vissza kellene építenem ezt a képességemet, akkor jött a sokk: 15 név sorakozott előttem egy oszlopban. Meg kellett közülük találnom egy nevet, ami legyen mondjuk Kovács János.

Basszus, nem láttam meg!

De még úgy sem, hogy sorról-sorra átolvastam minden nevet!
Rákerestem a control+f paranccsal, és ott volt, a harmadik név! Ez sokkolt.

Korábban EZER adat közül megláttam azt, ami kellett nekem. Most meg 15 név közül felülről a harmadiknál nem láttam meg, hogy az az, amit keresek?

Úgyhogy vettem a jelet, és azóta amikor ilyen feladatom van, hogy listából keressek ki adatot, akkor nem használom a keresést, hanem én magam böngészem át. Hogy ez tovább tart-e? Sokkal tovább! De már fejlődök!

A „nem meglátás” most már elmúlt és újra pillanatok alatt meglátom a keresett adatokat.
És nem kellett vért izzadnom, de kezdésnek szembe kellett néznem azzal, hogy ezzel problémám van.

A briliáns elme nem a kényelem teljes elutasítását jelenti, hanem azt, hogy te döntöd el, mikor kapcsolod ki a robotpilótát.

Hogy néha szándékosan a nehezebb utat választod.

Hogy hajlandó vagy újra és újra kezdőnek, ügyetlennek lenni valamiben, csak azért, hogy a hardveredet lángba borítsd, és rákényszerítsd a megújulásra.

A demencia és a szellemi hanyatlás nem egy sorsjegy, amit idős korodban húzol. Az egy hosszú, lassú folyamat, ami akkor kezdődik, amikor abbahagyod az erőlködést, és kényelembe ringatod az agyadat. Ne hagyd magad elzsibbasztani!

Egy kíméletlen kérés a végére: A szellemi súrlódás visszahozatala az életedbe kötelező lépés. De hiába dolgoztatod az agyadat, ha közben más területeken észrevétlenül pusztítod. Ha folyamatosan mérgezed bizonyos „egészségesnek” hitt ételekkel, vagy ha megvonod tőle a regenerálódás egyetlen valódi biológiai ablakát.

Összeraktam egy ütős, mellébeszélés nélküli anyagot arról a 9 azonnali, kikerülhetetlen teendőről, amit mától be kell vezetned az életedbe, ha 100 évesen is pengeéles, briliáns elmével akarsz létezni. 👉 [Kattints ide, töltsd le az ingyenes Briliáns Elme E-bookot, és kezdd el a hardvered teljes újraprogramozását még ma!]