Talán már tudod, hogy a Meditáció hasznosságának és mindennapi szükségességének szószólója vagyok már vagy 16 éve. Van saját Meditáció online kurzusom is, aminek segítségével kényelmesen és nagyon gyorsan elkezdhetsz meditálni – gyakorlatilag már a kurzusra jelentkezéskor -_, és aztán hat héten keresztül fejlődve eljuthatsz egy alap szintről egy masszív, haladó szintre. Mindössze hat hét és megváltozik az életed.

De mi van akkor, ha valaki még nem érzi a meditáció “hívását”, vagy konkrétan elmélkedéssel akarja a saját dolgait áttekinteni?

Egyik reggel úgy döntöttem, hogy tovább ágyban maradok, mint szoktam. Jól esett még összegubózni a meleg takaró alatt, és a fél éves macskánk sem állt a fejemre, hogy “Na, hol van a reggelim?” Talán ő is időszerűnek érezte az elmélkedős reggelt.

Szokás szerint elkezdtem meditálni, de a csendes semmi szemlélése helyett az jött, hogy régi emlékképek vonultak el sorozatban a szemem előtt. Felidéződtek komplett időszakok az életemből, és bár annak idején ezek is olyan felforgatóak voltak, mint amilyenek lényeges dolgok szoktak lenni az életben, és benne élve mindennek érezzük csak pont komfortosnak nem, de így, több évtized távlatából a semmiből újra “átnézve” őket gyakorlatilag csak valamiféle nosztalgia maradt bennem.

Az első ilyen emlékcunami felbukkanás után már tudtam, hogy ez nem meditálós, hanem kontemplálós reggel lesz.

Mi a kontemplálás?

A kontemplálás gyakorlatilag a meditáció előszobája, de ilyenkor nem random képek-formációk-jelenetek (majd mély meditációban a SEMMI) a jellemzőek, hanem 

• főként konkrét emlékképek, emléktömegek felbukkanásai és azok moziszerű átpörgetése lelki szemeink előtt, viszonylagos újraátéléssel;
• illetve nagyon gyakori még az aktuális kihívásokon való szó szerinti elmélkedés, különböző forgatókönyvek felvázolása fejben, események oda-vissza tekerése szintén moziszerűen, és aztán valamiféle új következtetés levonása.

A világ legnagyobb tudósai rendszeresen írtak a naplóikban a kontemplálás műveletéről, aminek a végén egy új felfedezés, egy világot megváltoztató innováció, vagy egy tudományos áttörés volt a végeredmény. 

A kontemplálás egy félig tudatos, de félig tudattalan információáramoltatás az elmében, 

• amikor emlékek keverednek a jelen állapot kihívásaival, 
• amikor érzelmek kerülnek elő, majd suhannak is tovább, 
• és amikor például emlékeket nagyon tisztán fel tudunk idézni, pedig lehet, hogy 30-40 éve nem gondoltunk rájuk.

Ha felismerjük a kontemplálás műveletét, hogy éppen abban vagyunk, akkor elő tudunk hívni emlékeket és úgy tudjuk azokat végignézni és végig is érezni, hogy tudjuk, hogy az a miénk, mégsem ránt annyira magával, mint például annak idején. 

Mintha hidegebb fejjel, összegzően, mégis tanulságok tömkelegét levonva gondolnánk végig az életünk eseményeit.

A csodálatos ebben az, hogy miközben nagyon sok agyterület működik egyszerre, hiszen egyidejűleg emlékezünk, érzünk, és közben aktívan gondolkodunk is – főleg, mikor felismerjük, hogy pl. egy lényeges gyerekkori karácsonyi alkalomról át tudunk lépni egy másik, lényeges húsvétra is akár, vagy egy lakodalomra, vagy egy osztálykirándulásra, vagy egy fontos találkozásra egy már réglátott emberre, stb. –, aközben valami olyasmi háttérmechanizmus is történik az elmében, ami a jelen kihívásainak kérdéseire ad majd válaszokat.

A kontemplálás olyan, mintha régi emlékek között kutatnánk azért, hogy a ma – akár még nem is ismert – problémáit ügyesebben, frappánsabban, gyorsabban tudjuk majd megoldani. 

A kontemplálás az én tapasztalataim és véleményem szerint előhív olyan SÉMÁKAT a gondolatvilágunkból és emlékeinkből, amik aktuálisan is szükségesek számunkra, de erről a szükségességről lehet, hogy abban a pillanatban még fogalmunk sincs.

Tipikus tünet, ezt biztosan te is tapasztaltad már: eszedbe jut egy régen látott illető, egy régi ismerős, és látod magad előtt a közös élményeiteket. Felmerül benned, hogy “Vajon mi lehet azóta vele?” És BAMM! Másnap előkerül. Felhív, rádír, valaki beszél róla és mond valami új dolgot, stb. 

A kontemplálás nagyon sokaknál utazás vagy például monoton sportolás közben – futni szeretők, úszni járók, biciklizők rendszeresen élvezik ezt az állapotot – kapcsol be, teljesen automatikusan.

Ennek hasznosságát mindenki tapasztalja, így például a rendszeresen futók nem is a futás miatt indulnak neki naponta, hanem a kontemplálás élménye miatt! 

Miért nagyon hasznos tehát?

• Azért, mert gyakorlatilag önterápia, amit az elme végez magán.
• Azért, mert a régmúlt felidéződő sémái hasznosak lesznek a jelenben és a jövőben is.
• Azért, mert rendkívüli módon nyugtatja az idegrendszert.
• Azért, mert automatikusan összeszervezi az információkat, akár megvilágosodás élményhez is juttatva
• Azért, mert pillanatok alatt át lehet belőle kerülni meditatív állapotba is.

Hogyan indítsuk be a kontemplálást?

A kontemplálás abból a szempontból nagyon különleges, hogy csak úgy nem lehet bekapcsolni. A tudatos elménk és az idegrendszerünk a hétköznapok akármelyik pillanatában nem hagyja aktiválódni ezt a különleges állapotot, mert különben kettő percen belül baleset érne bennünket. Akár nagyon súlyos baleset is. 

Ezért a leginkább fizikailag érdemes biztosítani a kontemplálás lehetőségét a magunk számára, és hagyni, hogy aztán magától beinduljon.

Ha kontemplálni akarsz, akkor ennek gyors beindulását sok minden tudja indukálni, mutatok párat.

– Csendes heverészés a nap folyamán bámikor: ha semmiféle fizikai aktivitásra nem kell idegrendszeri figyelmet fordítanod, akkor ha lefekszel és elkezded átgondolni a napodat, majd hagyod, hogy előjöjjenek szabadon régi emlékek, akkor már működik is a kontemplálás.

– Csendes nézelődés: például egy sorban várakozva, buszon-vonaton utazás közben, lassú séta közben bámulva ki a fejedből. Rendkívül sok kontemplálós élményem volt anno a babakocsit lassan tolva, vagy a játszótéren a gyereket figyelve, ahogy játszik.

– Elalvás előtt: nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy nehezen alszanak el, mert pörögnek a gondolataik. Nos, az elalvás előtti gondolatpörgés az – meglepetéééés! – kontemplálás. Persze, idegesítő, amikor aludnál, de közben meg alvás helyett a gyerekkorod régi helyszínei jutnak eszedbe, de az agyad jobban tudja, hogy mire van szüksége. Lehet, hogy egy infó után kutat az emlékeidben, amiről te nem is tudod, hogy mennyire fontos lehet! Ha ezt a nehezn elalvást tapasztalod, akkor napközben is hagyj magadnak időd kontemplálásra – nem mellesleg kiemelten fontos neked akkor a meditáció is.

– Ébredés után: amikor még mindkét agyféltekénk lustizik, és még szunnyadnak a “na, kezdjünk pörögni” hormonok is, akkor ebben a “mindjárt visszaalszom” állapotban rendkívül intenzív kontemplálásokat tudunk művelni. Érdemes kipróbálni, hogy fél óra különbséggel állítasz be két ébresztést is: egyik a kontemplálásra ébreszt fel, a másik meg a rendes kelési idődet jelzi (ha netán visszaaludnál). Egy ilyen fél óra egy hétre elintézheti a szükséges kontemplálási-szintet, úgyhogy nagyon érdemes rendszeresen csinálni.

– Víz közelében: fürdéskor, tusoláskor, kézmosáskor, locsolás közben, vízparton üldögélve. A víz a lételemünk, és az, hogy fürdéskor jutnak eszünkbe világmegváltó dolgok, arról még legendák is szólnak. (Emlékszel a “heuréka” történetre?) Az esős napok is nagyon jó hatásúak tudnak lenni. (Ezért is nagy kár, hogy olyan kevés eső esik…)

– Természetben: kertben, parkban, erdőben, mezőn, vízparton (vízen), legelőn, de akár még a félig elsivatagosodott tájban is azonnal elkezd kisimulni az idegrendszerünk, már csak azért is, mert kevesebb a mű-zaj, és kevesebb a folyton interakciókra késztető ember is. A föld szaga, a növények illata, az élőlények puszta jelenléte már egy másik tudatállapotba való kapcsolást szorgalmaz, így ilyenkor kicsit leülve és nyugton maradva különleges gondolati élményeink lehetnek. Nem véletlenül keresik a természet nyugalmát olyan sokan, mert az nemcsak nyugtat szó szerint, hanem valahogy meg is újít. Hát így: a kontemplálás által.

Mi van, ha nem megy?

Van olyan, hogy nem megy ez az önfeledtnek érződő kontemplálós dolog. 

Általában súlyos és akut problémák tornyosulásakor csak a jelenen való pörgés marad számunkra, de a jó hír az, hogy az is kontemplálás. Csak nem olyan kellemes érzés.

Csak hagyd pörögni! Mert akkor esélyesebb, hogy kipörög, és gyorsan meglesz a megoldás, amit az elméd keres a háttértárban – az akár friss, akár régi emlékek között.

Ha ebből a jelenen pörgős az állapotból gyorsan át akarsz lendülni egy kevésbé megterhelőre, akkor javaslom az meditáció mellet az írásterápiát is.

Az elméd csodálatos. Használd! 100 évig!