A hétfői produktivitás legnagyobb ellensége nem a hétvégi héderezés – vagy valami tényleg értelmes dologgal való elfoglatság – utáni kényszerű, korai kelés, hanem a robotpilóta üzemmód. Kiszállsz az ágyból, kimész a fürdőbe, megmosod a fogad, felöltözöl – mindezt úgy, hogy a tudatod közben valahol egészen máshol jár (mondjuk a hétvége tényleg élményszerű eseményein), vagy még félig alszik.

A biológiád szempontjából ez logikus: a kényelmes, bejáratott rutinok nem igényelnek energiát. A neuroplaszticitás (az agy alkalmazkodó, fejlődési képessége) szempontjából viszont ez a mindennapos leépülés netovábbja. Ha jól belegondolsz, nemcsak reggelente alakítunk ki gondolkodás nélküli, energiaspórolós rutinokat, hanem az egész napunkat így próbáljuk szervezni:

• Gyerekek elindítása reggel,
• Háziállatok gondozása, séta, stb.
• Reggeli rendrakás,
• Út a munkába, vagy a dolgunkra,
• A munkában aztán pláne próbáljuk kerülni a fárasztó kihívásokat (pedig azokkal az idő is jobban telne)
• Aztán jön a délutáni rutin a hazamenetellel, bevásárlás, ügyek intézése,
• Az esti lecsengetés vagy az elmaradt munkák elvégzése,
• Aztán bedőlés az ágyba végre,
• És alvás.

Minden napunk ugyanolyan, mintha egy örökös ciklusban pörögnénk, ami 24 óránként indul újra és telik le.

Ezt másképp úgy is hívják, hogy: mókuskerék.

Mi sem természetesebb annál, hogy a kötelezően hajtandó mókuskerék-műveletben megpróbáljuk könnyíteni a feladatok általi nyomasztást.

De eközben hatalmas árat is fizetünk: miközben az elménk munkáját megkönnyítjük, gondolkodás nélkül, rutinból végezzük a lehető legtöbb feladatot, aközben 24 órás stressznek is kitesszük magunkat. Mert a stressz a gondolkodás csökkenésével nem csökken. Sőt.
Ez egy önpusztító mechanizmus, ha jól belegondolsz.

Az állandó stressz ellen a meditáció a legjobb módszer, de közben az agyat és a kognitív képességeket is fejleszteni kell.

Ha ugyanis nem adsz valódi feladatot az agyadnak, az a spórolás jegyében szép lassan elkezdi leépíteni a drága idegpályákat.

Itt az ideje bevetni egy kíméletlen Elmeélesítő trükköt, ami azonnal „kiveri a biztosítékot” a megszokásaidnál, és segít, hogy a lanyhuló idegpálya-kapcsolatok újra erősek és stabilak legyenek.

A feladat a mai naptól: mosd meg a fogad a NEM domináns kezeddel! Ha jobbkezes vagy, vedd át a fogkefét a balba (vagy fordítva).

Mi fog történni? Pokolian idegesítő lesz. Ügyetlennek, lassúnak és bénának fogod érezni magad. Esetleg bevered a fogkefe műanyag hátulját a fogadba. Esetleg röhögsz magadon. És pontosan ez a lényeg!

Az az ügyetlenség, az a frusztráció, amit ilyenkor érzel, nem más, mint a kognitív súrlódás fizikai megnyilvánulása.

Az agyad kétségbeesetten próbál új neurális hálózatokat (szinapszisokat) kiépíteni, hogy megbirkózzon egy korábban sosem gyakorolt, finommotoros feladattal.

Amit te bosszúságnak élsz meg, az valójában a szürkeállományod kőkemény reggeli edzése. Ezzel a két perccel áttöröd a robotpilóta gátját, és a homloklebenyed kénytelen lesz azonnal, 100%-osan bekapcsolni.

Egyéb más tevékenységeket is kipróbálhatsz a reggeli rutinban a „másik” kezeddel, de egyre nagyon ügyelj: forró víz közelében ne kísérletezgess!

Ne engedd, hogy a reggelek-nappalok-esték kényelme elzsibbassza az elmédet!

Egy briliáns elme minden nap keresi az apró kihívásokat. Kezdd kicsiben, 2 percben, és figyeld meg, mennyivel éberebben és fókuszáltabban indulsz neki a hétnek, miután szó szerint saját magadat ébresztetted fel!