A szellemi hanyatlás nem azzal kezdődik, hogy elfelejted, hova tetted a kocsikulcsot. Nem is azzal, hogy egy beszélgetés közben nehezen jut eszedbe egy régi ismerős neve. Az igazi, visszafordíthatatlan kognitív öregedés ott indul, amikor észrevétlenül, de véglegesen elveszíted a képességedet az árnyalt gondolkodásra.

Amikor a világ egy bonyolult kérdésére már csak egy leegyszerűsített, egybites választ vagy hajlandó adni. Amikor a gondolkodásodat átveszi a kényelmes VAGY-VAGY elv.

Nézz körül, és látni fogod ezt a vírust mindenhol. „Vagy velünk vagy, vagy a haza árulója vagy.” „Vagy a mi diétánk a tökéletes, vagy halálra mérgezed magad.” „Vagy minden oltás zseniális, vagy mindegyik egy globális összeesküvés.”

Miért csináljuk ezt? Mert az agyunk egy zseniális, de végtelenül lusta energiamegtakarító gép. Két ellentétes nézőpontot egyszerre a fejünkben tartani, elemezni, és a tényeket súlyozni pokolian sok kalóriát emészt fel. A fekete-fehér, végletes kategóriákhoz viszont semmi szellemi erőfeszítés nem kell. Egyetértesz a saját táboroddal, és kész. Megspóroltad az energiát. Ezért is hajlamosak az emberek ideológiai törzsekbe tömörülni: végtelenül kényelmes és kielégítő. Csakhogy a biológia vastörvénye kegyetlen: ami nem kap terhelést, az elsorvad.

Lépj be bármelyik modern életmódkultusz vagy biohacking klub kommentmezőjébe! Mit látsz? Dárdahegyként egymásnak feszülő embereket, akik szentül hiszik, hogy náluk a bölcsek köve, és mindenki más idióta. Békeidőkben meg vállt vállhoz vetett emberek egybehangzó egyetértése látható, amit vájt szeműek már szinte birkabégetésként értelmeznek…

Lehet, hogy a biohacking klubokban az emberek a makrotápanyagok patikamérlegen való méricskélésével elérték, hogy 60 évesen úgy néznek ki, mint egy 45 éves fitneszmodell. De a rugalmatlan, szektás, „csak az én utam a jó” hozzáállásukkal valójában a saját szellemi leépülésüknek ágyaznak meg. Hiába a feszes izomzat, ha a gondolkodásuk egy rettegő, beszűkült zsákutca.

A briliáns elme legfontosabb fokmérője és a demencia legbiztosabb ellenszere az IS-IS elv mindennapos gyakorlása.

Az IS-IS elv azt jelenti, hogy képes vagy felismerni az árnyalatokat. Hogy megérted és folyamatosan szem előtt tartod, hogy például valami bizonyos szempontból lehet rendkívül hasznos, miközben más szempontból akár halálos veszedelmet is jelenthet (oltások például, gyógyszerek, orvosi kezelések, stb.) Hogy egy társadalmi problémának vagy egy tudományos vitának szinte sosem egyetlen, tiszta megoldása van.

Amikor az IS-IS elvet alkalmazod, szó szerint kényszeríted az agyadat a munkára. Új neurális pályákat építesz. Kombinálsz. Szintetizálsz. Megtartod a nyitottságodat, és ezzel folyamatosan karbantartod a kognitív hálózatodat. Ez a valódi neuroplaszticitás, nem a telefonos memóriajátékok.

A vagy-vagy gondolkodás egy börtön, aminek a kulcsát te magad dobod el a kényelem kedvéért.

Ha tényleg 100 évig akarsz penge aggyal élni, akkor mától kezdve, amikor legközelebb belefutsz egy felháborító hírbe, egy megosztó témába, vagy egy „tutit megmondó” guruba, állítsd meg magad egyetlen másodpercre.

Ne a könnyű, egybites választ válaszd.

Keresd meg az igazság morzsáit akár a másik oldalon is, keresd meg a szürkéket a fekete és a fehér között. Mert pontosan ebben a láthatatlan, belső erőfeszítésben rejlik az a szellemi frissesség, ami megment attól, hogy életed végén egy demens, kiszolgáltatott bábbá válj.

Életed minden napján dönthetsz: beállsz egy kényelmes, de sehova sem vezető sorba bólogatni, vagy elkezded végre használni az eszedet? Mert ebben az esetben nincs is-is, és ebben az esetben sajnos a nem-választás a rosszabbik út választása.

👉 [Itt tudod ingyenesen letölteni: 9 kihagyhatatlan, azonnali teendő a 100 évig briliáns elméért]

Egyetlen esetben menő ragaszkodni a sötét vagy világos elvhez. A sakkban :).